Hogyan mérünk?

Mintavétel

A környezeti mérések során az első lépés az adott területet reprezentáló mintavétel. Mivel a mikroműanyagok felszíni vizekben hordalékhoz és egyéb alkotókhoz (pl. lebegtetett üledékszemcsék, plankton) képest nagyon kis mennyiségben vannak jelen, ezért a jó meghatározás érdekében fontos a nagy mennyiségű vízminta vétele, amely akár több köbméter vizet jelent. Ezt a mennyiséget természetesen nem szállítjuk a laborba, hanem a szilárd anyagok szűrését a helyszínen oldjuk meg 60-300 mikrométeres szűrőkkel és egy szivattyú segítségével.

 
Mintaelőkészítés

A laborba érkező vízmintákban nem csak mikroműanyagok, hanem még a szűrőkön fennakadó egyéb szemcsék is találhatók. A jó azonosíthatóság érdekében ettől a feleslegtől minél nagyobb arányban meg kell szabadulnunk. Mivel a legtöbb műanyag a vízhez, illetve telített, 1,2 g/cm3 NaCl (konyhasó) oldathoz képest jellemzően kisebb sűrűségű (pl. polietilén és polipropilén max. 0,95 g/cm3; polisztirol max. 1,1 g/cm3), ezért ilyen oldatba helyezve a mintát némi keverés majd ülepítés után a mikroműanyagok felúsznak, míg az egyéb anyagok (pl. üledékszemcsék) lesüllyednek.

 
Szerves anyagok oxidálása

Az így elválasztott kisebb térfogatú mintában ennek ellenére még mindig lehetnek egyéb szerves anyagok (pl. növényi maradványok), amelyek a mérést nehezítik. Ezeket és a mikroműanyagok felületén lévő szennyeződést hidrogén peroxidos oxidációval el tudjuk távolítani, úgy, hogy a mikroplasztikok anyaga változatlan marad. Az így megtisztított mintákat speciális szűrőn eresztjük át, ekkor az egy-két köbméter vízben található mikroműanyagok már egy 25 mm átmérőjű korongon helyezkednek el.

 
A műanyagok azonosítása

A szűrőkorongokon koncentrálódó anyagot egy speciális mikroszkóp alá helyezzük. A mikroszkóp különleges képessége az, hogy nem csak méretmeghatározást tesz lehetővé a nagyítás révén, hanem infravörös sugárral képes megvilágítani a szűrőn található szemcséket. Az átbocsátott ismert spektrumú sugárzás egy része elnyelődik, az áthaladó sugár a részecske anyagára jellemző spektrumot veszi fel. Ez mérhető, így összehasonlítható ismert referenciaanyagok infravörös spektrumával, tehát pontosan meghatározható a műanyagok típusa.